A vetôburgonya termesztése

Az eredményes burgonyatermesztés alapvetô feltétele az egészséges, nagy biológiai értékû vetôgumó, ezért a termelôüzemek részére biztosítani kell az évenkénti felújításhoz szükséges vetôburgonyát. A vetôgumó biológiai értékét a szaporítási fokozat - szuperelit, elit, utántermesztett - illetve a "leromlás" mértéke határozza meg. A burgonya leromlásán azt értjük, hogy a vegetatív úton szaporított burgonya termôképessége - a fajták rezisztenciájától és a környezeti feltételektôl függôen - fokozatosan csökken. A leromlás fogalma mellett a kiváltó tényezôket is komplexen kell értékelnünk, mert a burgonya leromlását az ökológiai tényezôkön kívül leginkább a vírusbetegségek okozzák. Az ökológiai leromlást a kedvezôtlen környezeti - klimatikus és edafikus - tényezôk az által okozzák, hogy nem elégítik ki a burgonya környezeti igényét. A vírusok által okozott leromlás viszont patológiai jelenség, amely a vegetatív szaporodáskor fellépô vírusfertôzések miatt következik be. A két tényezô közül hazánkban a vírusos leromlás okozza a nagyobb kárt, amely nem csak jelentôs termés csökkenést okoz, hanem a vetôgumó értékét is rontja. A vírusos eredetû leromlást fôleg a levélsodró vírusok okozzák, de jelentôsek lehetnek az X, Y, A, M és az S vírusok okozta megbetegedések is. A levéltetvek, mint vírus vektorok szerepe a burgonya vírusos leromlásában közismert. A perzisztens vírusokat, pl. a levélsodrás vírusát az ôszibarack levéltetû /Myzus persicae Sulz./ és a sárga burgonya levéltetû /Aphis nasturitii Kalt./ terjeszti leggyakrabban. A fertôzés a levélen keresztûl történik, majd a gumóba vándorolva a vetôgumó viszi át a vírust egyik évrôl a másikra. A burgonya leromlás elleni védekezés alapvetô irányelve az egészséges vetôgumó ültetés, ennek feltétele pedig a leromlás mentes vetôburgonya-termesztés. Itt az a fontos, hogy megakadályozzuk az egészséges burgonyatövek külsô vírusforrásból történô fertôzését. A vetôburgonya szántóföldi ellenôrzését és a vetôgumótételek fémzárolását az Országos Mezôgazdasági Minôsítô Intézet végzi (OMMI). Az ökológiai feltételek és a vetésváltás A vetôburgonya-termesztés feltételei és az agrotechnikai irányelvek közel azonosak az áruburgonyánál leírtakkal, ezért röviden csak az eltérésekkel és a speciális minôségjavító eljárások értékelésével foglalkozunk.

Ökológiai feltételek
A termôhely megválasztása nem csak a klimatikus tényezôk miatt jelentôs, hanem a vetôgumótáblák területi elhelyezése, a vírusfertôzés területi izolációja miatt is fontos.

Éghajlat és talajigény
Vetôburgonya-termesztésre a hûvösebb, csapadékosabb, széljárta területek a legalkalmasabbak; ha nem kielégítô a csapadék mennyiség és az eloszlás, öntözésre van szükség. Ezek szerint a klimatikus tényezôk és az öntözési lehetôségek határozzák meg hazánkban azokat a területeket, ahol eredményesen termeszthetô a vetôburgonya. A talajok közül csak a semleges és gyengén savanyú, jó vízgazdálkodású lazább talajok: a homokos vályog és a vályogos homok, valamint a humuszban gazdag homok talajok alkalmasak a vetôgumó termesztésére.

Területi elhelyezés és vetésváltás
A területi izoláció miatt a vetôburgonyatáblák ne legyenek a házi kertek és az áruburgonya táblák közelében. Az izolációs távolság 200 m, de jobb, ha a szaporító táblák ennél nagyobb távolságra vannak. A vetôburgonya részére is a kalászosok a legjobb elôvetemények. Burgonya után tilos, de még pillangós takarmányok után se ültessünk vetôburgonyát. A vetôburgonya-termesztési módszerek és azok agrotechnikai irányelvei.

A tavaszi ültetésû vetôburgonya termesztése.
Az ismertetés során csak az áruburgonyától való eltérésekkel foglalkoztunk.

Trágyázás
Nagyon fontos, hogy a szükséges mennyiségû tápanyagokat megfelelô arányban biztosítsuk a vetôburgonya részére fôleg a foszfor arányát kell növelni. Az NPK-arány 1:1,2-1,5:1,8-2 körül legyen. A részleteket illetôen az áruburgonyánál leírtakból kell kiindulni.

Vetôgumó elôkészítés
Az ültetéshez nagyon fontos a gondosan osztályozott, egyenletes nagyságú - a magasabb szaporítási fokozatba /szuperelit, elit/ tartozó egészséges vetôgumó. A vetôgumó elôkészítéshez tartozó fontosabb módszerek: a méretszerinti osztályozás, hajtás eltávolítás, csávázás, hajtatás vagy pattintás, esetleg hôkezelés és hajtásstimulálás.

Hajtatás és pattintás
Az elôhajtásnak az az elônye, hogy a burgonya tenyészideje lerövidül és a burgonyaszár a levéltetvek fertôzô repülése elôtt megsemmisíthetô, mielôtt a vírusok a levélen és a száron keresztül a gumókat is megfertôznék. Elôhajtatásra fôleg a leromlásra hajlamosabb fajták esetében volt, illetve van szükség. De a mozaik vírusokra rezisztens fajták hajtásának is jelentôsége van. A hajtatásnak az elônyök mellett hátrányai is vannak; a hajtatással kapcsolatos többletköltségek, és az, hogy a hajtatott vetôgumó csak kézzel, vagy félautomata gépekkel ültethetô. /A hajtatást egyébként ugyanúgy kell végezni, mint a korai burgonyatermesztésnél./ Ahol az elôhajtatásra nincs mód, vagy a hajtatott burgonya ültetése nem oldható meg, ott alkalmazható a gumóhajtás megindítása, a pattintás, csak arra kell vigyázni, hogy a pattanó "csírák" a 0,5 cm-es nagyságot ne haladják meg. A pattanó hajtással ültetett növények fejlôdésében kb. 10-12 napos elôny jelentkezik a pattintásban nem részesültekhez képest.

Ültetés
Az ültetési idô, mód, mélység, stb. lényegében azonos az áruburgonyánál leírtakkal. Az alkalmazott ültetôgépektôl függ minden, aszerint, hogy hajtatott, vagy pattintott, vagy csak hajtatásnélküli vetôgumót ültetünk. Az állománysûrûség nagyobb legyen, mint az áruburgonyánál, hogy a vetôgumó méretû gumók száma növekedjen. Irányelvként vehetô, hogy a vetôburgonyánál m2-enként kb. 25-30, vagyis hektáronként kb. 250-300 ezer fôhajtás - szár - legyen. Ez a vetôgumó nagyságától függôen 40-60 ezer tô/ha. Az ápolás és az öntözés mindenben azonos az áruburgonyánál leírtakkal. De a vegyszeres gyomirtás jelentôsége tovább fokozódik, mert a mechanikai ápolómunkák elmaradásával csökkenthetô a nem perzisztens vírusok fertôzési lehetôsége is. A növényvédelem egyik fontos feladata, hogy a levéltetvek ellen közvetlenül is védekezni kell, a védekezést már a tárházakban és a hajtatókban is el lehet kezdeni. A magasabb fokú szaporulatoknál /törzselit, szuperelit/ a burgonyabogár elleni védekezés megkezdésétôl kezdve a tenyészidô végéig védekezni kell a levéltetvek ellen is.

Szelektálás
A vetôgumó szaporítás nagyon fontos munkafolyamata a negatív szelekció. A szelekciót többször is meg kell ismételni és akkor kell elkezdeni, amikor a növények a 15-20 cm-es nagyságot elérték. A negatív szelekcióval kell eltávolítani az idegen és a beteg töveket: a csenevész, a levélsodró vírusos, a súlyos mozaikos Y vírusos és a baktériumos rothadásos töveket, valamint mindazokat a töveket, amelyek sárgulnak és a fejlôdésben visszamaradtak. Szelektáláskor az idegen és beteg töveket az anya- és az új kötésû gumókkal együtt kell kivágni és a szaporító tábláról eltávolítani. A szelekció vegyszeres permetezéssel is végezhetô, de a gumókat akkor is el kell távolítani.

Betakarítás
A vetôgumót rendszerint korábban kell betakarítani, mint az áruburgonyát, ezért biológiailag még nem teljesen érett, vékony héjú, sérülékeny gumók kerülnek betakarításra.

Szártalanítás
A vetôburgonya szártalanításának többféle szerepe van. Az elsô itt is a gépi betakarítás biztosítása, a többi már speciális, csak a vetôburgonya szaporításánál van rá szükség. A vetôburgonyát virológiai okokból - a levéltetvek fertôzésének megelôzése - és a gumóméret szabályozása miatt rendszerint már a biológiai érés elôtt szártalanítani kell. Szártalanítani csak akkor lehet a vetôburgonya táblákat, amikor a negatív szelekciót már elvégezték és a vírusokat terjesztô levéltetvek, kabócák rajzásának az ideje már megfelelô mennyiségû és biológiailag is eléggé érett gumók találhatók a tövek alatt. Tehát a szártalanítás idejét a gumók érettsége és a levéltetvek rajzása határozza meg. A levéltetvek rajzása általában július elején szokott bekövetkezni. A rajzás idejét és az egyes fajták szártalanításának az idejét a Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomások figyelôszolgálata jelzi, és a szártalanítás idôpontját be kell tartani. A rajzás idejét egyébként sárgatálas módszerrel is meg lehet határozni. A szártalanítás technológiája mindenben azonos az áruburgonyánál leírtakkal. Azokon a táblákon korábban kell szártalanítani, amelyeken ezt a virológiai okok indokolják, vagy ahol a gumóméret szabályozása céljából kell elvégezni a szártalanítást. A vetôburgonyát a szártalanítás után kb. 15-20 nap múlva - a gumók héjának a beparasodása után - lehet csak betakarítani. A betakarítási munkák és a munkákkal kapcsolatos irányelvek lényegében mindenben azonosak az áruburgonyánál leírtakkal.

Tárolás
A vetôburgonya tárolásánál nagy jelentôsége van az elôtárolásnak. A tárolás egyébként ugyanúgy történik, mint az áruburgonya elô- és betárolása. De a vetôgumó tárolása fokozottabb gondot, hozzáértést igényel, mint az étkezési burgonyáé. A vetôgumók mérete kisebb és éretlenebbek a gumók, ezért az egyenletes és biztos átszellôztetésre nagyobb gondot kell fordítani, mint az étkezési burgonyánál. A hagyományos tárolási módok közül a prizmás, a tárházi tárolások közül a konténeres, a szükségtárolók közül pedig a szellôztetett nagy prizmás tárolás javasolható a vetôburgonya tárolásához.

Ismeretes, hogy az Alföld déli részein, fôleg a Szeged környéki homoktalajokon már évtizedek óta foglalkoztak a másodvetésû tarlóburgonya-termesztéssel. A tarlóburgonyát a fôvetésû növények lekerülése, vagyis az ültetési idôtôl függôen étkezési vagy vetôburgonyaként hasznosították. Ha az ôszi keveréktakarmányok után május végén, vagy június elején ültették el a tarlóburgonyát, a termés csak étkezési burgonyaként hasznosult. Ha azonban a burgonyát az ôszi gabonák feltört tarlójába ültették július elején, akkor a termés, mint vetôburgonya és foszlós héjú "fojtott" burgonya került hasznosításra. /Az éretlenül, nyirkos homok közt tárolt burgonya a fojtott burgonya./ Mivel a tarlóburgonya agrotechnikai irányelvei sokban hasonlítanak a nyári ültetésû vetôburgonya-szaporítás keszthelyi módszeréhez, ezért részletesebben nem foglalkozunk vele.
A nyári ültetésû vetôburgonya-termesztés jelenlegi módszerét a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Burgonyanemesítési Osztályán dolgozták ki, az újabb magyar nemesítésû fajták szaporítására. A nyári ültetésû vetôburgonya a szaporítás irányelveinek kidolgozásánál az volt a cél, hogy - a levéltetvek fejlôdés- és rajzásbiológiája alapján - a nagyobb arányú vírusfertôzés a lehetôségekhez mérten elkerülhetô legyen. Ezen kívül az ökológiai leromlást /elöregedést/ okozó kedvezôtlen nyári meleg idôszakot is elkerülve a vetôgumó fiziológiai állapota is kedvezôbb legyen. A nyári ültetésû vetôburgonya szaporításánál nagyon fontosak: a kedvezô ökológiai feltételek és az öntözési lehetôség. A legjobb elôvetemények itt is az ôszi gabonák, amelyeknek a tarlójába zöldtrágyanövények /olajretek, stb./ is vethetôk. A jó minôségû vetôágyat csak július elejére kell elôkészíteni, ezért a magágykészítésig a talajt feketeugarként kell mûvelni.A mûtrágyázás irányelvei nagyobb részt azonosak a már leírtakkal. De, ha zöldtrágyázunk, akkor annyiban módosulhatnak, hogy a szükséges mûtrágyák egy része a zöldtrágyanövények alá is adható. A vetôgumó elôkészítés lényegében azonos az elôzôkben már leírtakkal. Különbségek, hogy a vetôgumót június második felében kell a hûtôtárolókból kitárolni; az ültetés elôtt melegíteni kell és ha szükséges, pattintani is lehet. Az ültetést úgy kell idôzíteni, hogy a burgonya - ha lehet - csak a levéltetvek fertôzôrajzásának befejezése után, vagyis július 20-a után keljen ki, ezért az ültetési idô általában július 5-12 között van. Az ültetési mód, stb. azonos az áruburgonyánál és a tavaszi ültetésû vetôburgonyánál leírtakkal. De a körülményektôl függôen az állománysûrûség valamivel kevesebb is lehet, mint a tavaszi ültetésû vetôburgonyánál. Az öntözés, a növényápolás /vegyszeres gyomirtás/ és a negatív szelekció, valamint a növényvédelem irányelvei azonosak a tavaszi ültetésû vetôburgonyánál leírtakkal. A talajfertôtlenítésnél nagyon fontos a felszívódó szerek használata, hogy a fiatal növényeken elôforduló levéltetvek ellen is védelmet nyújtson. A betakarítás technológiai irányelvei azonosak a már leírtakkal. A szártalanítást a vetôgumó méret szabályozása érdekében szeptember végén el kell végezni és a gumókat átlagos évjáratban október 20-ig a talajban kell hagyni, hogy beparásodjanak. A betakarítási munkák során, amennyire csak lehet, törekedni kell a kíméletes szedésre, mert a gumók parásodása ôsszel nem olyan mértékû, mint nyáron. A betárolás elôtt itt nagyon fontos az elôtárolás, hogy a gumók héja tovább keményedjen és minél kevesebb sérüléssel legyen maipulálható a vetôburgonya. A tavaszi ültetésre kerülô vetôburgonya tárolására bármely jól bevált tárolási mód alkalmazható, de legmegfelelôbb itt is a konténeres tárolás. A magasabb fokú szaporulatok, vagyis a következô évben is nyári ültetésre kerülô vetôburgonyák hosszú - 7,5 hónapos - tárolása megbízhatóan csak hûtôtárolókban valósítható meg, mert csak így biztosítható a tárolás egész idejére a +2 - +40C közötti tárolási hômérséklet. A tárolás egyébként úgy is végezhetô, hogy csak márciusban helyezzük el a vetôburgonyát a kiürült almatárolókban, az ôszi betárolás ilyenkor burgonyatárolókba történik.