Szálas takarmányok

Szálas- és tömegtakarmánynövénynek nevezzük azokat a növényeket, amelyeket közvetlenül /zöldtakarmányozásra/, vagy közvetve /erjesztett és szárított takarmányként/ az állatok takarmányozása céljából termesztenek. A szántóföldön termesztett szálas- és tömegtakarmányok, valamint a gyepek fûtermése képezi a szálas és tömegtakarmányokat fogyasztó állatok takarmánybázisát. A szálas takarmánynövényeket három csoportra osztjuk - és jelentôségüknek megfelelô terjedelemben tárgyaljuk - de csak a fontos növényekkel foglalkozunk:
1.Pillangós virágú szálas takarmányok /lucerna, vöröshere, szarvaskerep, baltacim, somkóró és bíborhere/.
2.Keveréktakarmányok /ôszi és tavaszi keveréktakarmányok/.
3.Egynyári, nem pillangós szálas- és tömegtakarmányok /kukoricacsalamádé, egyéb csalamádé és szilázs növények, valamint a takarmánycirkok/.
A szálas takarmánynövények közül legjelentôsebbek a pillangós virágú takarmányok, de jelentôsek a keverék és az egynyári szálas- és tömegtakarmányok is. Kis vetésterületük miatt kevésbé jelentôs szálas- és tömegtakarmánynövényeket, mint amilyen a nyúlszapuka, szeradella, takarmánykáposzta, mohar, tyfon, stb. csak megemlítjük, de nem foglalkozunk velük. Külön foglalkozunk a fejezet végén a gyeptermesztési ismeretekkel, amely jelentôségét az 1,3 millió ha-os termôterület adja.
Pillangós virágú szálas takarmányok
A szálas takarmányok közül a pillangósok a legértékesebb és legfontosabb takarmánynövények: -biológiailag értékes és jól emészthetô fehérjét szolgáltatnak, -a talaj N tartalmát növelik, -a talaj szerkezetét javítják, -a talaj nyers tápanyagkészletét feltárják, -jól társíthatók, -növényi sorrendbe jól beilleszthetôk, -termesztésük jól gépesíthetô.