Rizs

A rizs a búza után az emberiség legfontosabb növényi tápláléka hiszen a rizsnek 95%-át közvetlenül emberi fogyasztásra használják fel. A vetésterülete kb. 130-140 millió ha. A rizs szemtermése nagyon értékes és kítûnô az emészthetôsége. A benne levô fehérje (8-12%) csaknem teljesértékû, hasonló az állati fehérjéhez. A keményítôje könnyen emészthetô. Sok E és B vitamint tartalmaz Magyarországon egy fôre jutó évi fogyasztás 4-5 kg. A rizs ôshazája Délkelet Ázsia. Magyarországon a XVIII. században kezdôdött a rizs termesztése ami jelenleg is eltér a többi gabonafélék termesztésétôl.

Biológiai jellemzés
A rizs /Oryza sativa L./ a pázsit fûfélék családjába, az Oryza nemzetségbe tartozik, amelynek számos faja van. A termesztés folyamán három ökológiai alfaj különült el: indica, japonica, javanica. A trópusokon az indica, egyéb földrajzi területeken a japonica alfaj az elterjettebb. A rizsnek bojtos gyökérzete van és jellegzetes a gabonafélékre szalmaszár 60-120 cm magas fajtánként változó. A levélzet hasonló a többi gabonafélékhez levélhüvelybôl-, levéllemezbôl áll, amelyet kiegészít a nyelvecske és a két sarló alakú szôrözött fülecske. Bugavirágzatán elsô- és másodrendû elágazások található. A kalászkái egyvirágúak és pelyvás termése van.

Éghajlat- és talajigény
A rizs termesztését hazánkban elsôsorban az adott terület hôösszege határozza meg. A rizs a 40. szélességi fokig termeszthetô biztonsággal, hazánk a termesztésének északi határán fekszik és ez elsôsorban a Kárpátok védôhatásának, valamint az Alföldön kialakult éghajlatnak köszönhetô. Az éghajlati tényezôk közül, a 130-150 napos tenyészidôben 2600-30000C a hôigénye. A fényigénye 1200-1500 óra. A csírázáshoz 13-150C-ot, a bokrosodáskor 160C-ot, a virágzástól a megtermékenyülésig 20-220C-átlaghômérsékletet igényel. Éréskor is a meleg, napfényes idôt kedveli. Ezt az éghajlati igényt hazánkban a Debrecen, Szolnok, Budapesttôl délre esô területek biztosítják. Legtöbb rizstermesztési terület Békés, Csongrád, Szolnok és Hajdú-Bihar megyékben található. A rizstermesztés másik fontos tényezôje a talaj. Ellentétben a többi termesztett növénnyel, a rizs számára olyan talajok kellenek, amelyeknek a vízvezetése, víztáeresztése kicsi, vagyis a termôszint alatt vízzáró réteg van. Ide tartoznak a réti, a szolonyeces és szoloncsákos (átmeneti és savanyú szikesek) talajok. Ezek közül is azok, amelyek 0,3-0,6% összes sót és 0,1%-nál több nátriumot nem tartalmaznak. A rizstermesztés harmadik fontos feltétele a megfelelô mennyiségû és minôségû víz. A vegetációs idôben 1 ha-hoz talajviszonyoktól és növényvédelmi problémáktól függôen 10-15 ezer m3 vízre van szükség.

Vetésváltás
A magyarországi rizstermesztés kezdeti idôszakát a monokultúra jellemezte. Nem volt szükség egy évtizedre, hogy ennek a káros hatása bekövetkezzen. Az egyébként is rossz adottságú talajok (fôleg szikesek) kémiai, fizikai tulajdonságai leromlottak. A telepek elgyomosodtak, elmocsarasodtak, a rizstermesztés számára alkalmatlanná váltak. A rizs monokultúrás termesztését felváltotta a vetésforgó, illetve a rizs igényének megfelelô vetésváltás. A vetésforgó (vetésváltás) kidolgozásának elve: -a rizstelep területének 60-75%-át rizs foglalja le, hiszen a speciálisan berendezett, gyengébb talajú területet leggazdaságosabban rizstermesztéssel lehet hasznosítani, -a rizst önmaga után a talaj tulajdonságától, a telep mûszaki állapotától függôen legfeljebb 3-5 évig termeljük, -a rizsszakaszok után egy év ugaros mûvelést iktassunk a vetésforgóba a gyomirtás, valamint a talaj levegôztetése, fizikai, kémiai tulajdonságának helyreállítása céljából, -az ugaros szakaszban állítjuk helyre a telepek mûszaki állapotát, beleértve a talajfelszín lézeres planírozását, esetenként az istállótrágyázást, -az ugaros szakasz után - ha nem istállótrágyáztunk - a rizstelepen évelô pillangóst telepítünk, amely a szervesanyag- és a tápanyag-visszapótlás mellett a talaj fizikai tulajdonságát is javítja, -az évelô pillangós után egy évig kalászos növényt, repcét, esetleg napraforgót stb. termesztünk, amely az évelô mocsári gyomnövények irtását is lehetôvé teszi.

A rizstelep berendezése
A rizstelep építése mûszaki feladat. Ezért itt csak az agronómiai követelményeket és ismereteket közöljük. Gépesítési, gépkihasználási, szervezési és egyéb követelményekbôl adódóan az 1980-as évek követelményének megfelelôen a rizstelepek optimális nagysága 100-200 ha volt. A telepen belül egy-egy tábla területe - domborzati adottságaitól függôen - 30-50 ha-os. A táblákat 4-6 ha-os kalitkák tagolták. A telepeknek a következô termesztési követelményeknek kell megfelelni: -a rizs élettani és ökológiai igényének megfelelô vízborítás, valamint a vízszintszabályozás lehetôsége, -a felületen egyenletes vastagságú humuszos felatalaj kialakítása vagy megtartása, -a kalitkák egymástól független lecsapódási és árasztási lehetôségének megteremtése, -a vegyszeres növényvédelem üzemi feltételeinek, környezetvédelmi követelményeinek biztosítása, -a rizstermesztésbôl kikapcsolt táblák hasznosítási feltételeinek megoldása, -az öntözô- és lecsapolócsatornák méretezésével a technológia által meghatározott árasztási és lecsapolási idôk betartásának biztosítása. A rizstelepeken a használat során folyamatosan ügyelni kell arra, hogy a megépített sík terep minél tovább megmaradjon, illetve minél kisebb mértékben változzon meg. Ezt a jó minôségû talajmûvelés mellett a telepek idônkénti karbantartásával teremthetjük meg.

Tápanyagellátás és trágyázás
A rizs tápanyagigénye N-bôl 2,5 kg P2O5-bôl 1,2 és K2O-ból 3,2 kg 100 kg szem- illetve szalmaterméshez. Az alapmûtrágyázásra rendszerint tavasszal kerül sor, mert csak ekkor van olyan talajállapot, amikor a mûtrágyát egyenletesen be tudjuk dolgozni a talajba. A rizs betakarítása után jelentôs szalma- és tarlómaradvány van a területen. Ezek lebontásának elôsegítése céljából szükség volna az ôszi N-mûtrágyázásra, de a rizstelep talaja legtöbbször nem teszi lehetôvé a jó minôségû szántást, a trágya egyenletes, jó beforgatását. A N-mûtrágya felét, kétharmadát tavaszi alapmûtrágyaként célszerû felhasználni. A megmaradt részt pedig fejtrágyaként juttassuk az állományra. A fejtrágyázás elsô idôpontja a bokrosodás elôtti fejlôdési állapot. Akkor indokolt ebben az idôben fejtrágyázni, ha a rizs gyenge fejlôdésû, sárga színû. Az ekkor kiszórt N-mûtrágya elôsegíti a növényállomány megerôsödését, fejlôdését. Második alkalommal bugahányás után fejtrágyázunk, amikor is az adagolt nitrogén a szemképzôdést és a szemtelítôdést segíti elô és elhanyagolható a tenyészidôt hosszabító hatása.

Talajelôkészítés
A rizs talajelôkészítését a rizs aratási ideje, illetve az utána következô idôjárási viszonyok nagymértékben befolyásolják. Ha az aratás utáni idô száraz, akkor még ôsszel elvégezhetô az ôszi mélyszántás, amellyel a felszínen maradt rizsszalma is alászántható. Ennek ideje október-november. Az ôszi szántást nem kell elmunkálni, mert az is a cél, hogy a talaj átlevegôztessük. Ha az ôszi szántást nem lehet elvégezni, akkor az tavaszra marad. Ilyenkor a barázdaszeletek nedvesség miatt egybefüggô "szalonnás" állapotúak, amelyek kiszáradás után csak sok menetben munkálhatók el. A felület elmunkálásra a nehéz késes simítókat, nehéztárcsákat, gyûrûshengereket használják addig járatva, amíg megfelelô magágyat kapnak.

Vetés
A rizs vetése történhet talajba akkor, ha az ôszi mélyszántást elvégezték és tavasszal jó magágy készíthetô, ilyenkor a vetés mélysége 2-4 cm, sortáv 12-15 cm. A m2-kénti csíraszáma 600 db, ezerszemtömege 25-35 g. A vetés ideje április 2 és 3 dekádja, amikor a talaj hômérséklete eléri a 12-140C-ot. A talajba történô vetés elônyösebb, mert a rizs elôbb kikel és legyökerezik, így a hullámzó víz nem tesz kárt benne, továbbá a fejlôdése is egyenletesebb. A másik vetési mód a felületre vetés. Ilyenkor a vetôcsoroszlyákat felkötjük vagy leszereljük és az utolsó mûveleteként alkalmazott gyûrûshenger mélyedéseibe a szemek belehullanak és ezt ezután célszerû sima hengerrel betakarni. A harmadik vetési mód a palántázás, 5,4-5,8 millió palántát számolnak ha-ként. Ezzel a módszerrel jelenleg próbálkoznak, de átütô eredmény még nincs. A ha-kénti vetômag szükséglet 220-230 kg. A vetés után a talajba vetett területeken 24 órás árasztást végzünk, majd a vizet a tábláról leeresztjük. Abban az esetben, ha a talaj felülete nagyon megcserepesedne, akkor ismét átfutó árasztást kell végezni, mert a csíranövények nem tudnak a felszínre törni. A felületre vetést 2-4 cm-es vízborítás alatt tartjuk és a szemek ezalatt csíráznak ki és jönnek a víz felszínére.

Ápolás és gyomirtás
Az ápolása nagy gondot kíván. A vízborítás, a vízzel való gazdálkodás alapos szaktudást feltételez. A növényápolási feladatokhoz a rizstermesztésben a vízszint szabályozása, a gyomok visszaszorítása, irtása, a betegségek és kártevôk elleni védekezés tartozik. Vetés után még árasztás elôtt a rizsgátakat gyomtalanítjuk. A kikelt rizst fokozatosan kell elárasztani úgy, hogy a növény alsó 1/3-a mindenkor vizben legyen. A nyár folyamán 20-25 cm-es vízmagasságot kell tartani. A rizstermesztés sikere azon múlik, hogy a lecsapolások, az árasztások, a vízcserék, a vízpótlások ne tartsanak 48-72 óránál tovább.
Gyomirtás
A kelesztés után kikelt muhar-félék és hídôrfélék akkor írthatók sikeresen, ha a vizet lecsapooltuk. Káros gyomok a kakaslábfû fajok és helyenként a rizsfû, terméscsökkentô gyom a zsióka. Kártevôi: a nyári pajzsosrák, a tapadó lencserák, a tollas árvaszúnyog rendszerint a rizs keléskor jelentkezik, a rizsszúnyog és a tasakos moly a rizs levélzetének a felszínére kerülése után, a rizsaknázó légy pedig a végleges elárasztáskor kezd károsítani. Betegségei: rizs kôüszög, helmintospóriumos betegség, baktériumos barnulás.

Betakarítás
A rizs érése szeptemberben következik be. Az aratás elôtt a vizet teljesen le kell ereszteni a területrôl, ez akkor történik, amikor a szemek a viaszérés kezdetén vannak. A lecsapolást olyan ütemben végezzük, hogy a telep a rizs teljes érésének kezdetére száraz legyen a veszteségmentes gépi betakarítás érdekében. A betakarítás a rizs teljes érésében kezdhetô. Ez általában az állomány elvirágzása után 35-45 napra következik be. Az éréskor a pelyva színe sárga, a szem nedvességtartalma 20-25%, a szem olyan kemény, hogy körömmel nem vágható szét. Aratás elôtt 5-7 nappal lombtalanítani kell szükség esetén. Az aratás egymenetben történik lánc vagy féllánctalpas rizs arató-cséplô gépekkel. A betakarított rizst tisztítás után szárítani kell 350C körüli hômérsékleten 14-15% nedvességtartalomig.