Lencse

A lencse nagyon régi kultúrnövény. Közép-Európában már a kôkorszak idején termesztették. Jelenleg Európa déli, dél-keleti részein, fôleg a Földközi-tenger mentén fekvô országokban termesztik. A lencse a hazánkban termeszthetô hüvelyesek közül az egyik legértékesebb és legkeresettebb élelmiszer. A magja kb. 28 % fehérjét tartalmaz, amelynek biológiai értéke és a mag étrendi hatása jobb, mint a babé és a borsóé. A lencseszalma pedig értékes takarmány. A lencsemaggal kapcsolatos fogyasztói igények: legyen kiegyenlített nagyságú, vékony héjú, tiszta, ízletes, egyenletesen és gyorsan fôzhetô. A követelményeknek legjobban a kis magvú fajták felelnek meg. A fogyasztói igények azonban a nagyobb magvú lencsék irányába tolódnak el.

Biológiai jellemzés és a magnagyság szerinti csoportosítás
A lencse /Lens culinaris Medic/ morfológiailag nagyon hasonlít a bükkönyfélékhez, amelyekkel egyébként könnyen korcsosodik /Lencse-bükköny/. Gyökérzete gyenge orsógyökér, amelynek elég sok elágazása van. Szára alacsony /30-50 cm/, tôben elágazó, vékony, lehajló szár. Levélzete párosan szárnyalt, összetett és a levélnyél kacsban végzôdik. Az egész növény a hüvely kivételével pelyhesen szôrözött. Virágzata a levelek hónaljában fejlôdô, 1-3 virágból álló fürt. A virágok színe: lila vagy lilásfehér. Öntermékenyülô. Termése rövid, húsos hüvely, belsejében 1-2 maggal. Magja kerek és lapos. A mag nagysága a változattól és a fajtától függôen eltérô. Színe fajták szerint: világos szürkés-barna, szürkés-zöld, sárgás-barna stb. A lencsének a mag nagysága alapján három változata van: nagymagvú, közepes magvú és kis magvú lencse. Kismagvú lencsék: ezermagtömegük 25-30 g, a magvak átmérôje 4-5 mm-nél kisebb. Színük szürkés-zöld, vagy zöldes-sárga. Közepes nagyságú lencsék: ezermagtömegük 30-35 g, magátmérôjük 4-6 mm. Színük többnyire sárgás-zöld. Nagymagvú /tányér/ lencsék: ezermagtömegük 50 g-nál több, a magvak átmérôje 6 mm-nél nagyobb. Színük a fajtára jellemzôen eltérô. Hazai fogyasztásra ezek a legkedveltebb lencsék.

Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Éghajlatigény
A lencse az idôjárásra érzékeny növény. A mérsékelten meleg és nem szélsôségesen száraz vidékeken termeszthetô csak eredményesen. Hazánkban fôleg a dombvidékeken - északon és a Dunántúlon - termesztjük a lencsét. Fagyállósága hasonló a többi korán vethetô hüvelyesekéhez /pl. borsó/.

Talajigény
A lazább szerkezetû, jó tápanyagellátottságú talajokat kedveli. A mészben szegény, túl kötött, hideg, nedves és nagyon laza talajokra nem való. De nitrogénben nagyon gazdag talajra se vessük, mert elgyomosodik és rosszul köt magot.

Vetésváltás
A borsóhoz hasonlóan rendszerint két gabona közé illesztjük a növényi sorrendbe, mivel a gabonafélék számára kiváló elôvetemény. Önmaga után, ha csak lehet, ne vessük a lencsét.

Tápanyagellátás és trágyázás
A lencsének gyengén fejlett gyökérzete van, ezért szükséges, hogy a tápanyagokat felvehetô állapotban, készen kapja. Nagyon jó, ha a lencse 2-3 éve istállótrágyázott talajba kerül, de a mûtrágyázást is meghálálja. A mûtrágyák közül a foszfor és kálium trágyázást jobban meghálálja, mint a többi hüvelyes. /Átlagos adagként 50-70 kg/ha foszfor és kálium hatóanyagot adhatunk alaptrágyaként a lencse alá./ Nitrogén mûtrágyázásra csak a kezdeti fejlôdés elôsegítése érdekében van szükség. /Ezért a mérsékelt, 20-30 kg/ha hatóanyagú, vetés elôtt adott nitrogén mûtrágya nagyon fontos a lencse tápanyagellátásánál./

Talajelôkészítés
Mindenben azonos a többi hüvelyes, fôleg a borsó talajelôkészítésével. /Öszi mélyszántás, kora tavaszi magágykészítés./

Vetés
A lencsét korán vetjük és mivel rövid tenyészidejû növény, április közepéig el kell vetni. A vetés módja: tisztán, egymagában vetjük; 12 vagy 24 cm-es sortávolságra. A vetés mélysége a talajtól és a mag nagyságától függôen 3-6 cm. A vetômagmennyiség a magnagyságtól, sortávolságtól és a fajtától függôen 30-40 mag folyóméterenként; 2,5-3,3 millió csíra/ha, /ami a magnagyságtól függôen kb. 70-120 kg/ha vetômagnak felel meg./

Ápolás és gyomirtás
A lencse ápolása nagyon hasonlít a borsó ápolásához. Esetleg könnyû fogasolás és vegyszeres gyomirtás szükséges. A lencse káros gyomnövényei a bükköny félék, az aprószulák és a mogyorós lednek. Termést csökkentô gyomok a libatopfélék és a porcsin, továbbá az egyszikû gyomok. A gyökérrothadás megelôzhetô jó minôségû alapozó talaj-elôkészítéssel a talaj jó megválasztásával. A peronoszpóra ellen a gombaölôszer használatán kívül 4 éves vetésváltással védekezhetünk. Károsíthatja a lisztharmat és a szürkepenész. Kártevôi közül a gabonaszipolyok jó alapzó talaj-elôkészítéssel, lencsebimbó-gubacsszúnyog vetésváltással, megjelenése esetén a következô évben a tábla helyétôl távoli táblába való vetéssel, védekezhetünk. Károsítják még a levéltetvek, a barkók és a lencse zsizsik.

Betakarítás és tárolás
A lencse július elsô felében érik. Akkor lehet aratni, amikor a növény alsó és középsô részén lévô hüvelyekben a magvak nagyobb része már érett; az alsó hüvelyek már sárgás-barnák és bennük a mag kemény. Vetés után közvetlenül vagy szárazabb talajon a kelés elôtt 4-5 nappal vegyszerezzünk. Általános szabály, hogy ha világos színû, jó minôségû lencsét akarunk, akkor valamivel a teljes érés elôtt kell betakarítani. Kedvezôtlen - csapadékos - idôben egyenetlenül érik a lencse, ezért az érés elôsegítése érdekében a lencsét is deszikálni kell. A permetezés a deszikáló szertôl függôen a betakarítás elôtt 5-14 nappal végezhetô. A lencse betakarítására legmegfelelôbb a kétmenetes komájnos betakarítás. A lencse rendrevágását - a nagyobb arányú pergés elkerülése végett - a hajnali órákban ajánlatos elvégezni. A rendfelszedés és cséplés akkor kezdhetô el a kellôen átalakított és beállított kombájnnal, ha a magvak nedvességtartalma 16 % körül van. Ha deszikáltunk akkor egymenetben takaríthatjuk be a lencsét. Az elcsépelt magot még tisztítani és osztályozni kell, és csak azután tárolható. A lencseszalmát is be kell takarítani, ami a magtermés 1-1,5-szerese és kitûnô takarmány, akkor ha nem tartalmaz növényvédôszer maradványt.