Burgonya

A burgonya népélelmezési szempontból nagyon fontos növény. Közkedveltségét elsôsorban sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti. Emberi táplálkozásra, állatok takarmányozására egyaránt alkalmas, ugyanakkor az élelmiszeripar, a keményítô- és szeszgyártás, valamint a gyógyszeripar részére is fontos nyersanyag. Gazdasági jelentôségét nagymértékben fokozza, hogy jó alkalmazkodóképességénél fogva a sarkkörtôl az egyenlítôig szinte mindenütt termeszthetô. A burgonya népélelmezési jelentôsége világviszonylatban is nagy, de legnagyobb Európában, ahol a legtöbb burgonyát termesztik. Európa legnagyobb burgonyatermesztô országai: a volt Szovjetunió európai része, Lengyelország, Németország és Franciaország. A burgonyatermesztés arányában és az egy fôre jutó burgonyafogyasztás mértékében lényeges eltérések vannak az egyes burgonyatermesztô országok között. A burgonya fogyasztás mértékét több tényezô befolyásolja, például a burgonyatermesztés aránya, a táplálkozási szokások, az életszínvonal alakulása, az élelmiszerellátás általános színvonala és a burgonya feldolgozottságának mértéke. Az egy fôre jutó évi burgonyafogyasztás hazánkban is sokat változott. Az 1934-1938-as évek átlagos fogyasztása 130 kg volt, amely a háború vége után kissé nôni kezdett, de az 1970-es évek elsô felére már 70 kg körül alakult. Jelenleg alig fogyasztunk többet évenként 60-62 kg-nál. A burgonya élelmiszeripari feldolgozásának területén változások következtek be nálunk is az utóbbi években. megkezdôdött a burgonya nagyobb arányú feldolgozása, a konyhakész és félkész termékek elôállítása és forgalmazása. A fontosabb termékek: a gyorsfagyasztott hasábburgonya, a burgonyaszirom, a burgonyapehely, a burgonyával készült tésztás termékek, stb.
A burgonya mint élelmiszer
Sokrétû felhasználhatóságával és értékes tápanyagtartalmával tûnik ki. Legfontosabb tápanyaga a keményítô, amely a fajtától és egyéb tényezôktôl függôen változó mennyiségû. Az étkezési burgonyák keményítôtartalma 14-18 % között váltakozik. Fehérjetartalma alacsony - átlagosan 2% körül van -, de nagyon jó a biológiai értéke. A tápanyagokon kívül említést érdemel a burgonya vitamintartalma is; fôleg C, B1 és B2 vitaminokat tartalmaz. Összefoglalva megállapítható, hogy a burgonya - tápértéke és táplálkozás-élettani jelentôsége mellett - változatosan és könnyen elkészíthetô élelmiszer, amely eltarthatósága révén az év minden szakában fogyasztható.
A burgonya mint takarmány
A burgonya nagyon értékes takarmány, de hazánkban a nagyüzemi állattenyésztésben nincs különösebb jelentôsége, helye a kisüzemekben van rendszerint a sertések takarmányozására használják. Általában az étkezésre kevésbé alkalmas - apró és sérült - burgonya kerül takarmányozásra. A termelés koncentrációja miatt azonban apró és hulladék burgonya nagyüzemi takarmányozása is elôtérbe kerülhet azokban az üzemekben, ahol a burgonyatermesztésre szakosodtak.
A burgonya mint ipari nyersanyag
Az élelmiszeripari feldolgozás mellett a burgonya a keményítô- és szesziparnak is fontos nyersanyaga, bár hazánkban az ipari felhasználás volumene jelenleg nem nagy. Általában csak a hulladék burgonya és a lakosság által el nem fogyasztott étkezési burgonya kerül ipari felhasználásra.
Összefoglalva: burgonyatermesztésünk célja az, hogy a lakosság fogyasztói igényét kielégítse és az ehhez szükséges étkezési burgonyát évrôl-évre biztosítsa. Figyelembe véve a termés és a tárolási veszteségeket, évente mintegy 140 ezer vagon burgonya termesztésére van szükség hazánkban. A burgonya vetésterülete - jelentôségének megfelelôen - elég nagy; világviszonylatban jelenleg mintegy 18 millió hektáron termesztenek burgonyát.

Származása, elterjedése, rendszertani helye és biológiai jellemzése
A burgonya származási helye Közép- és Dél-Amerika, Chile, Peru és Mexikó magas hegyvidéke, ahol a különféle vadburgonyafajok ma is megtalálhatók. Európába a XVII. század közepén került a burgonya és kezdetben csak mint dísznövényt termesztették. Gazdasági jelentôségét csak a XVIII. században ismerték fel és csak ezután kezdett nagyobb mértékben elterjedni. Hazánkba a XVII. század végén került, de termesztésének kezdete csak a XVIII. század végére tehetô. Ezután nálunk is fontos kultúrnövény lett a burgonya, amely a mezôgazdaság belterjes irányú fejlôdését is elôsegítette. Különösen a homokvidékek növénytermesztését tette változatosabbá és biztonságosabbá.
Rendszertan
A burgonya /Solanum tuberosum L./ a burgonyafélék /Solanaceae/ családjába és a Solanum nemzetségbe tartozik. A termesztett burgonyának számos testvérfaja van, ezek vadburgonyák, amelyeknek csak a burgonyanemesítésben van jelentôségük. Biológiai jellemzés. A burgonyát a gyakorlatban vegetatív úton gumóval szaporítják. A generatív maggal történô szaporítását csak nemesítéskor alkalmazzák. A gumóval szaporított burgonyának csak járulékos gyökérzete van. A gumó közvetlenül nem hajt gyökeret, ezért a járulékos gyökerek hajtás eredetûek, mert a földalatti szár és a sztólók csomóiból nônek ki. A gyökérzet nagyobb része /60-80 %-a/ a talaj felsô 50 cm-es rétegében helyezkedik el. A gyökerek a talaj kötöttségétôl függôen 50-120 cm mélyre hatolnak le és oldalirányban 30-40 cm-es körzetet hálóznak be. A hosszabb tenyészidejû fajtáknak dúsabb, a rövidebb tenyészidejüeknek pedig gyérebb gyökérzetük van. /Ha a burgonyát magról szaporítják, akkor fôgyökerekre is van, és a járulékos gyökerek csak késôbb, a szár alsó csomóiból fejlôdnek ki./  A gumón fejlôdô rügyekbôl fejlôdik ki a hatásrendszer. Általában a fajtától, a gumó nagyságától és a környezeti tényezôktôl függ, hogy több, vagy kevesebb rügybôl fejlôdnek ki a fôhajtások. Ezért a hajtások számát a gumó méretén kívül a vetôgumó tárolása és elôkészítése is befolyásolja. A burgonya szára elágazódó, dudvás szár, belôle alakul ki a burgonyabokor. A szárnak földfeletti és földalatti része van. A földfeletti szár hossza a fajtától függôen 40-120 cm hosszú, de a szár vastagsága és az éleinek száma is fajtabélyeg, amelyet még a környezeti tényezôk is befolyásolnak. A földalatti száron levelek helyett újabb szárak és sztólók képzôdnek, majd a sztólók végén fejlôdnek ki a gumók. A burgonya levelei páratlanul szárnyalt, összetett levélzetet alkotnak, ahol a csúcslevelek valamivel nagyobbak, mint az oldallevelek. A szár és a levél együttesen alkotja a burgonya lombozatát, amelynek nagysága és habitusa, színe és állása, valamint a levelek alakja, színe és nagysága fontos fajtabélyeg.  A burgonya összetett virágzata bogernyôt képez, amely a szárak csúcsán fejlôdik ki, de nem minden szár hoz virágot. A virágra egyébként jellemzô az 5-ös szám /5 sziromlevél, 5 porzó/. A sziromlevelek színe - fajtától függôen - fehér, sárgásfehér, lila, vöröseslila, kékeslila, sötétlila vagy rózsaszínû. A virág színe is fontos fajtabélyeg.  A burgonyának zöldes vagy lilászöld színû bogyótermése van. Magja hasonlít a paprika és a paradicsom magjához, de azoknál sokkal kisebb.
A burgonyagumó
A gumó biológiailag megvastagodott földalatti szárrész /tartalék táplálóanyag-raktározó szerv/, mellyel a burgonya vegetatív úton tovább szaporítható. A burgonyagumón két részt különböztetünk meg: az alapi részt a köldökkel és a csúcs- vagy koronarészt. Itt helyezkednek el az elsôrendû rügyek. A gumón a rügyek vagy szemek a csúcs felé csavarszerûen sûrûsödnek és nagyobb részük a csúcs felöli harmadban található. A rügyek a gumó felszínén - fajtától függôen - sekélyen, középmélyen, vagy mélyen helyezkednek el. A szemek vagy rügyek elhelyezkedése is fontos fajtabélyeg. A szemekben több rügy van: egy fôrügy és mellékrügyek. Elôször mindig a fôrügy hajt ki, de a mellékrügyek is kihajtanak, ha a fôrügy már hiányzik. A nyugalmi idô elteltével a rügyek 6-7 0C-on már hajtanak. Fény hiányában a hajtás megnyúlik és fehér marad. Ez a pincehajtás. Világos helyiségben - szórt fényen - zömök, a fajtára jellemzô színû és szôrözöttségû "fényhajtás" képzôdik. A fényhajtás nagyon fontos fajtabélyeg. Három részbôl áll: alsó-, közép- és felsô részbôl. Az alsó rész - a burgonya földalatti szár- és gyökérkezdeménye - rendszerint gömbölyû, hengeres, kúp vagy körtealakú; színe zöld, vöröses, kékeslila, kék, stb. A középsô részé - a növény földfeletti szárrész-kezdeménye - az alsó részhez viszonyítva rövid, de a hossza függ a környezet páratartalmától is. Párás levegôn hosszabb lesz, mint száraz környezetben. A felsô rész a hajtás csúcsrügyét képezi a levélkezdeményekkel. Színe mindig az alsó rész színéhez hasonló. A gumót héj borítja, amely két részbôl áll: az epidermiszbôl és a kéregbôl. A héj érdességét a paraszemölcsök száma határozza meg. A héj felszíne is fajtabélyeg. A gumó felszíne lehet síma, érdes és hálózatos. A burgonyagumón ezenkívül a következô fajtabélyegek vannak: a héjszín, a hússzín, a gumóalak és a nagyság. A héjszín alapján a következô színû burgonyák különböztethetôk meg: szürkés fehér, sárga, okkersárga, rózsaszínû, vöröses és tarka vagy foltos. A hús színe az élénk fehértôl a sárga különbözô árnyalatáig /sárgás fehér, világos sárga, sötét sárga/ váltakozik. A jellemzô gumóalakok: gömbölyû, gömbölyded, tojásdad, hengeres és kiflialak.
A burgonyagumó kémiai összetétele
A gumók kémiai összetétele a fajtától és a termesztési körülményektôl függôen változó. Legnagyobb különbségek a szárazanyag- és a keményítôtartalomban vannak. A szárazanyag legnagyobb része keményítô, de a keményítô mellett kis mennyiségben egyéb poliszacharidok /pektin, hemicellulóz, stb./ és oldható szénhidrátok - cukrok - is találhatók. A gumók keményítôtartalma a fajtáktól függôen 12-24%, a fehérjetartalom pedig 0,7-4,6 között váltakozik. A fehérje biológiailag csaknem teljesértékû fehérje. A burgonyagumó kisebb menyiségekben tartalmaz még: szervessavakat, ásványi anyagokat és vitaminokat /C, B1 és B2/. Ezen kívül a gumóhéjban alkaloid /solanin/ is elôfordul, de nagyobb mennyiség csak a megzöldült gumókban található. Ezért a megzöldült gumót étkezésre felhasználni TILOS!
A burgonya fontosabb élettani jellemzôi
A burgonyagumó beérés után nyugalmi állapotba kerül. A nyugalmi állapot hossza a fajtától, gumóérettségtôl, talajhômérséklettôl, nedvességtartalomtól, valamint a tárolás körülményeitôl függôen átlagosan 6-12 hét körül van.
Kihajtás
A nyugalmi idôszak elteltével a hajtást elôsegítô anyagok /auxinok/ mennyisége megnövekszik és a gumó "csírázni", helyesebben hajtani kezd. A hajtás intenzítása elsôsorban a hômérséklet alakulásától függ. A hajtásképzôdés 50C felett kezdôdik, kb. 200C-ig fokozódik és utána lelassul. A hajtás lehet pincehajtás, vagy fényhajtás, amely nemcsak fajtabélyeg, hanem a burgonya tenyészidejét is lerövidíti. Ezért a mérsékelt égövön a korai burgonya és a vetôburgonya termesztésekor nagyon nagy jelentôsége van a burgonya hajtásának. A gumók hajtásairól egyébként következtetni lehet a burgonya egészségi állapotára is. Az egészséges gumók erôteljes, vastag hajtásokat nevelnek; a beteg, leromlott gumók csak "cérnahajtásokat" fejlesztenek. A leromlás jelét mutatja az is, ha hajtás helyett apró gumókat hoz, vagy egyáltalán ki sem hajt.
Növekedés, egyedfejlôdés
A talajba ültetett gumó a pincehajtáshoz hasonló színtelen hajtásokat nevel és csak a föld felszínére kerülô hajtásrész zöldül meg és fejleszt leveleket. A hajtásokból alakul ki a burgonyabokor. A föld alatt maradó hajtásrészek ízeibôl fejlôdnek ki a járulékos gyökerek. A szár talajban lévô részein a gyökérzet mellett sztólók képzôdnek és a sztólók csúcsi részeibôl alakulnak ki a gumók. A sztólóképzôdés és az azzal összefüggô gumóképzôdés laza talajt és fényhiányt igényel. A burgonya a kelés után elôször a vegetatív szerveit fejleszti ki. A szár és a levél, vagyis a lombozat növekedése csak a virágzásig tart, utána - a fajtáktól függôen - elkezdôdik a lombozat fokozatos csökkenése. A gumó képzôdés a korai fajtáknál már a virágbimbók megjelenése elôtt megkezdôdik; a késôbben érô fajtáknál viszont a virágzás kezdete egybeesik a gumóképzôdés indulásával és a növény szárának elöregedéséig tart. A burgonya érése összefügg a lombozat sárgulásával, majd leszáradásával. Az érésnek gyakorlatilag három fokozata különböztethetô meg: foszlós érés, teljes érés és túlérés.

A burgonyafajták csoportosítása és a nemesítési irányelvek
A burgonyafajtákat általában a tenyészidô és a felhasználás szerint csoportosítjuk. A felhasználás alapján étkezési és vegyeshasznosítású - étkezésre is alkalmas, ipari és takarmány- burgonyafajták különböztethetôk meg. /Részletesebben csak az étkezési burgonyákkal foglalkozunk./ Az étkezési burgonyára vonatkozó fontosabb követelmények: megfelelô gumónagyság /minimum 3,5-4 cm-es keresztátmérô/; ép, egészséges, fajtaazonos gumó; jó fôzhetôség; megfelelô íz; átlagos /14-18 %/ keményítôtartalom; fôzés után ne legyen hajlamos szürkülésre és fôzéskor ne essen szét. Fontos kivánalom még az átlagnál nagyobb fehérjetartalom, kiegyenlített gumónagyság, egyenletes gumófelszín - a szemek sekélyen helyezkedjenek el - és vékony héj. Az utóbbiakra fôleg a gépi tisztítás miatt van szükség. Az étkezési burgonyákra általában az a jellemzô, hogy keményítôtartalmuktól függôen kissé lisztes állományúak, vagy kissé szappanosak. Az étkezési burgonyákkal kapcsolatos követelmények attól is függnek, hogy milyen a felhasználási cél. Különösen az élelmiszeripari feldolgozáson belül jelentkeznek eltérô és speciális igények. Még a burgonyahéj és -hús színe iránt is eltérôk a fogyasztói igények. Hazánkban pl. a rózsatípusú - vöröses héjú - fehérhúsú burgonyafajták kedveltebbek, mint a sárgahéjú és sárgahúsú fajták. A vegyes hasznosítású fajtákkal szembeni követelmények is felhasználásuknak megfelelôen alakulnak, pl. ipari felhasználásra a nagyobb keményítôtartalmú fajták alkalmasabbak.
A buronyafajtákat hazánkban a tenyészidô alapján 4 csoportba soroljuk:
"AA" igen korai fajták; "A" korai fajták; "B" középkorai fajták; "C" középkésôi fajták. "AA" igen korai érésû fajták: a primôr termesztésre alkalmas fajták tartoznak ide. Átlagos tenyészidejük 85 nap körül van. "A" korai érésû fajták: a nyári betakarításra alkalmas fajták tartoznak ide, amelyek hajtatva primôr termesztésre is megfelelnek. Átlagos tenyészidejük 85-105 nap. Termôképességük jobb, mint az igen korai fajtáké. "B" középkorai érésû fajták: az ôszi betakarítású fajták tartoznak ebbe a csoportba. Átlagos tenyészidejük 105-115 nap. Termôképességük és tárolhatóságuk nagyon jó. "C" középkésôi érésû fajták: azok a fajták tartoznak ide, amelyeket általában októberben lehet betakarítani. Átlagos tenyészidejük 125 nap körül van. Bôtermô, jól tárolható fajták.
Burgonyanemesítés
A burgonyanemesítés hazánkban már a múlt század végén elkezdôdött, de komolyabb eredményeket csak az 1920-as évek óta értünk el. Korábban csak Kisvárdán, késôbb már Marietta pusztán /Somogy megye/ is több burgonyafajtát állítottak elô, amelyek közül számos fajta a köztermesztésben is elterjedt. A termesztésbe került kisvárdai fajták: Gülbaba, Margit, Aranyalma, Kisvárdai rózsa és a Mindenes. Ezek közül a Gülbaba és a Kisvárdai rózsa voltak legjobban elterjedve és ezeket a fajtákat elég hosszú ideig termesztettük. A somogyi fajták közül: a Somogyi sárga, Somogyi korai, Somogyi sárga kifli és a Somogy gyöngye terjedt el a gyakorlatban. A felsorolt fajták nagyobb része leromlásra hajlamos, extenzív fajta volt, melyek az intenzív termesztésre alkalmatlannak bizonyultak. Ezért minôsítésüket néhány éve visszavonták és azóta csak mikroszaporítással tartják fenn azokat.
A nemesítés fôbb irányelvei
Hazai burgonya nemesítésünknek jelenleg is két központja van: Keszthely /ill. Rinyatamási, Somogy m./ és Nyíregyháza /ill. Kisvárda/. A nemesítési cél - mind a két helyen - a minôségi követelményeknek megfelelô, nagytermôképességû, biztonságosan termô burgonyafajták elôállítása. Nagyon fontos a kórokozókkal, fôleg a vírusokkal szembeni ellenállóságra való nemesítés, mert a termés biztonságát elsôsorban a rezisztencia határozza meg. Ezért burgonya nemesítésünk legfontosabb iránya a rezisztens - a leromlással szemben ellenálló - burgonyafajták elôállítása. A nemesítésnek a felsoroltakon kívül arra is törekedni kell, hogy az érési csoportokban megfelelô legyen a fajtaválaszték.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás
Éghajlatigény
A burgonya a mérsékelten meleg, csapadékos és párás éghajlat növénye, ezért termesztésére a kissé hûvôs idôjárású tájak felelnek meg a legjobban. A burgonya termeszthetôségének határait a hômérsékleti szélsôségek iránti érzékenysége szabja meg. Alacsony hômérsékleten /-1, -2 0C/ a lombozata károsodik, a magas /+26-28 0C/ hômérséklet pedig a gumóképzôdést gátolaja. Termesztésre fôleg azok a területek alkalmasak, ahol az évi középhômérséklet 5-10 0C körül van és a nyári meleg hónapok középhômérséklete nem haladja meg a 21 0C-t. A burgonya éghajlati elemek iránti igénye a tenyészidô alatt eltérô. A fejlôdés kezdeti szakaszában fôleg a hideg iránt érzékeny. Hûvös idôjárás esetén a kelés elhúzódik, de a késôi tavaszi fagyok is károsak, mert a lombozat fagykárt szenvedhet, bár a burgonya gyorsan regenerálódik. A fejlôdés középsô szakaszában - a virágzás és gumóképzés idôszakában - nagyon érzékeny a hômérséklet alakulására, mert a gumókötésre a mérsékelten meleg, csapadékos idôjárás a kedvezô. A burgonya vízigényes növény. A tenyészidô alatti vízigény fajtától függôen meghaladja a 300 mm-t, ezért ahol a csapadék mennyisége ezt eléri, vagy megközelíti, ott a burgonya biztonságosan termeszthetô. Hazánkban - a talajadottságoktól függôen - mindenütt termeszthetô a burgonya, de optimális éghajlati viszonyok szinte sehol sem találhatók, mert vagy a hômérséklet, vagy a csapadékellátottság kedvezôtlen. Ez különösen a vetôburgonya termesztése esetén hátrányos. A burognyatermesztésre alkalmasabb területeink: Vas, Zala, Baranya, Somogy, Veszprém, Gyôr-Sopron-Moson, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területei. Az ország többi tájain csak az ökológiai adottságoknak legmegfelelôbb agrotechnikával, fôleg öntözéssel termeszthetô a burgonya. Az öntözési lehetôségek következtében az utóbbi években a burgonyatermô területek lényegesen átrendezôdtek. Azokban a kötöttebb talajú megyékben /Szolnok, Hajdu-Bihar, stb./ is megnôtt a burgonya vetésterülete, ahol korábban kevés burgonyát termesztettek.
Talajigény
A burgonya - az erôsen kötött, nedves és szikes talajok, valamint a futóhomok kivételével - szinte miden talajon termeszthetô. A burgonya termesztésére legalkalmasabbak a lazább, légjárható, jó tápanyag-ellátottságú talajok, amelyek gyengén savanyú, vagy semleges kémhatásúak /pH 6-7/. A talaj lazaságára azért van szükség, hogy a burgonya gyengén fejlett gyökérzete megfelelô mélységbe és szélességbe hatoljon. A gumók zavartalan növekedése miatt is elônyösebbek a lazább talajok, ezért a legjobb minôségû burgonya homokos talajokon - vályogos homokon és homokos vályogon - terem. A homok talajok közül fôleg a jobb minôségû savanyú homokon terem kielégítô mennyiségben és minôségben a burgonya. Kötött talajokon csak öntözéssel és a talajok fizikai tulajdonságainak javításával - okszerû talajmûveléssel és szervestrágyázással, vagy zöldtrágyázással - érhetô el gazdaságos burgonyatermesztés. A burgonya termeszthetô a savanyú láptalajokon is, de az itt termelt burgonya minôsége már nem kielégítô, ezért csak takarmányozásra alkalmas. Vetôburgonya termesztésére pedig csak a humuszban gazdag homok, vályogos homok és homokos vályogtalajok alkalmasak.
Vetésváltás
A burgonya az elôvetemények iránt igénytelen. De önmaga után - monokultúrában - ne termesszük; az a helyes, ha a növényi sorrendben 4-5 évnél korábban nem kerül ugyanarra a táblára. A növényi sorrendbe nagyon jól beilleszthetô. Azok a jó elôveteményei, amelyek korán lekerülnek a tábláról és jó állapotban hagyják vissza a talajt. Ilyenek a takarmánynövények, a repce, a zöldtrágya növények és az ôszi kalászosok, stb. Termeszthetô korán betakarított pillangós elôvetemény (borsó, magtermô here stb.) után is, bár rendszerint a kalászosok kiszorítják ilyen esetben. A cukorrépához hasonlóan a burgonyát is rendszerint a kalászosok után termesztik, vagyis a vetésváltásban két kalászos közé szokott kerülni, ahol a korábban érô fajták után ôszi kalászosok, a késôbben érô fajták után pedig tavaszi növények - kalászosok - következhetnek. A burgonya rossz elôveteményei: a káliumigényes növények, pl. a cukorrépa, valamint azok a növények, amelyekkel közös kórokozói és kártevôi vannak, pl. a magnak termesztett csillagfürt, a dohány és a paradicsom. Lucerna után a terület gyomossága miatt általában nem javasolható termesztése. Ha ilyen probléma nem merülne fel, akkor a nagy trágya értéknek köszönhetôen a lucerna is jó elôvetemény, ha kalászost nem kívánunk vetni.

Tápanyagigény és trágyázás
A burgonya tápanyagigényes növény. Az eredményes burgonyatermesztéshez - tápanyagigényének és az elérhetô termés-mennyiségnek - megfelelô trágyázásra van szükség.
Tápanyagigény
A burgonya korszerû tápanyagellátása az egyéb tényezôkön kívül a fajlagos tápanyagigény alapján valósítható meg. A burgonya - MÉM NAK szerinti - fajlagos tápanyagigénye: 100 kg gumótermés és a hozzátartozó növényi részek biztosításához 0,5 kg N, 0,2 kg P2O5, 0,9 kg K2O vagyis 1,6 kg vegyes - NPK - hatóanyag, ahol a tápanyagok aránya 1:0,4:1,8 körül van.  A nitrogén nagyon fontos tápanyaga a burgonyának, különösen a kezdeti fejlôdés szempontjából jelentôs. A nitrogén adagolására azonban vigyázni kell, mert az egyoldalú N-bôség káros: túlzott vegetatív fejlôdést és betegségek iránti fogékonyságot idéz elô. Késlelteti az érést, ezenkívül rontja a burgonya minôségét és eltarthatóságát is. A foszfor termésnövelô hatása kisebb, mint a nitrogéné. Az érést sietteti, a gumók minôségét és eltarthatóságát pedig javítja. Nagy jelentôsége van a vetôburgonya-termesztésénél is; javítja a vetôgumók biológiai értékét.  A burgonya káliumigényes növény. A kálium - a termés növelésén kívül - hatással van a burgonya vízgazdálkodására is, de a túladagolásra vigyázni kell, mert a kálium is késlelteti az érést és rontja a gumók minôségét.  Fontos tápeleme a burgonyának a magnézium. A magnézium nemcsak a termés mennyiségére van hatással, hanem a burgonya keményítôtartalmát is növeli. De az indokolatlan túladagolására vigyázni kell, mert mérgezési tüneteket okozhat. A mikroelemek közül fôleg bórt, mangánt, rezet és cinket igényel a burgonya, de kisebb jelentôsége a molibdénnek is van.
Trágyázás
A burgonya korszerû trágyázása szerves- és mûtrágyázással, valamint kiegészítô lombtrágyázással valósítható meg. A burgonya azokhoz a növényekhez tartozik, amelyek a szervestrágyázást nagyon meghálálják. A szervestrágyázás a burgonya alá kétféleképpen is végezhetô: istállótrágyázunk, vagy ennek hiányában zöldtrágyázásban részesítjük. A burgonya részére nagyon fontos az istállótrágyázás. Jelentôsége elsôsorban a komplex hatásban értékelhetô, mivel a tápanyagellátás mellett javíja a talajok biológiai tevékenységét, valamint a burgonya számára fontos mezo- és mikoroelemeket juttat a talajba. Az istállótrágya mennyisége több tényezôtôl függ. Fontosabb, tényezôk: a talajtípus, a talajok humusztartalma és tápanyagellátottsága, valamint a termesztési cél. Kötöttebb talajokon nagyobb mennyiség kell - a humusztartalomtól függôen - 25-35 t/ha, lazább talajokon kevesebb - 20-30 t/ha - istállótrágya is elég. Természetes, hogy a körülményektôl függôen adhatunk többet vagy kevesebbet is, de ha kevés az istállótrágya, még a féladagú istállótrágyázást is érdemes megvalósítani. /Az istállótrágyázás ideje, leszántása, stb. részletesebben a cukorrépánál./ Általában azokon a táblákon kerül sor zöldtrágyázásra, ahol nem tudunk istállótrágyázni. A zöldtrágyázásnak nemcsak a humuszban szegény homoktalajokon van jelentôsége, hanem a kötött talajokon is. A kötött talajoknak fôleg a fizikai tulajdonságait és vízgazdálkodás javítása mellett a mûtrágyák értékesülését is növeli. A zöldtrágyázás másodvetésû zöldtrágyanövényekkel végezhetô. A fontosabb zöldtrágyanövények: savanyú homoktalajokon csillagfürt, a többi talajokon napraforgó, fehérmustár, olajretek és káposztarepce. A zöldtrágyanövényeket általában július második felében - augusztus elsô részében kell elvetni és a vetéshez tarlóhántással kell magágyat készíteni. A zöldtrágyanövényeket - a növények teljes kifejlôdése után - amint lehet, még ôsszel le kell szántani. Kivételt csak a laza homoktalajok képeznek, ahol célszerûbb a zöldtrágyanövényt tavasszal leszántani. Ilyen esetben az áttelelô zöldtrágyanövények közül célszerû válogatni. A már említett ôszi káposztarepcén kívül felhasználható a talajadottságok figyelembe vételével a rozs is, mely kiváló gyomelnyomó hatása miatt nagyon hasznos lehet. A pozitív hatásait fokozhatjuk, ha lehetôségeinkhez mérten a talaj nitrogén tartalmának növelése érdekében, valamilyen pillangós szálastakarmány növénnyel keverten használjuk.
Mûtrágyázás
A burgonya harmonikus tápanyagellátása - a szükséges tápanyagok mennyisége és aránya - mûtrágyázással valósítható meg. A szükséges mûtrágyák mennyisége a talajok tápanyagszolgáltató képességén alapuló fajlagos mûtrágyaigény és a tervezhetô termésmennyiségek alapján határozható meg. A burgonya fajlagos mûtrágyaigénye hatóanyag kg/t az átlagos, vagyis a jó és közepes NPK ellátottságú talajokon: 3,5-7 kg N, 2-5 kg P2O5, és 6-10 kg K2O, amely 11,5-22 kg vegyes - NPK - hatóanyagnak felel meg, ahol a tápelemek aránya 1:0,7:1,6 körül alakul. Összefoglalva: a szükséges mûtrágya hatóanyag mennyiségek és a tápanyag arányok legnagyobb részt a következô tényezôktôl függnek: termesztési cél, a termôhely talajviszonyainak és konkrét tápanyagellátottságának megfelelô fajlagos mûtrágyaigény hatóanyagokban, és az elérhetô termésmennyiségek. A végleges mennyiségek azonban még módosulhatnak a szervestrágyázás, az öntözés, az elôvetemények, stb. hatása miatt. /Részletesebben lásd a kukoricánál./
A mûtrágyázás ideje és módja
A burgonya alá a foszfor és a kálium mûtrágyákat is nagyobbrészt megosztva: ôsszel és tavasszal kell kijuttatni. Ez alól csak a csernozjom talajok a kivételek; itt a foszfor és kálium mûtrágyákat teljes egészében ôsszel, alaptrágyázásra lehet felhasználni. A barna erdôtalajokon és a homokokon az általános irányelv az, hogy a foszfor és kálium mûtrágyák 60 %-át ôsszel, 40 %-át pedig tavasszal, a vetôágy készítés elôtt kell kiszórni. A kálium mûtrágyák alkalmazásánál fontos irányelvnek tekinthetô, hogy a kálisót ôsszel célszerû kiszórni; tavasszal csak az ültetés elôtt 3-4 héttel korábban szórható ki. Egyébként tavasszal, ha lehet, kénsavas káliumot adjunk a burgonya alá. A nitrogén mûtrágyázásnál az az általános irányelv, hogy minden talajtípuson megosztva - ôsszel és tavasszal - adjuk a N-mûtrágyát. a megosztás mértéke már a talajok összetételétôl függ. Lazább talajokon csak 25-35 %-át szórjuk ki ôsszel és így a nagyobb rész /65-75 %/ kerül tavaszi kijuttatásra. Kötöttebb talajokon a nagyságrend közel azonos, mivel az ôszi és tavaszi arány is 40-60 % körül van. Közismert, hogy nagyobbrészt csak a somogyi homoktalajokon van szükség magnéziumtrágyázásra. A magnéziumszulfátot fejtrágyaként szokták kiszórni. A somogyi homokon 65-85 kg/ha kristályos magnéziumszulfátra van szükség. A burgonya termése gazdaságosan növelhetô lombtrágyázással is, ami egyébként jól kombinálható a növényvédô permetezésekkel. A lombtrágyázás végezhetô karbamiddal, mûtrágyakeverék + bórsavas keserûsó oldattal és a korszerû mikroelemeket tartalmazó permettrágyákkal. A permetezés több alkalommal is végezhetô, pl. virágzás elôtt és virágzás után. Talajfertôtlenítés
Azokon a táblákon, ahol a talajlakó kártevôk száma a m2-enként 3-5 db-ot meghaladja, talajfertôtlenítésre van szükség. A szerek kijuttathatók teljes talajfelületre /esetleg mûtrágyákkal összekeverve/ a vetôágykészítés elôtt, de célszerûbb az ültetéssel egy menetben kijuttatni.

Talajelôkészítés
A burgonya zavartalan termésképzéséhez 30-35 cm mélységig megmunkált, laza, levegôs talajt igényel. A talaj-elôkészítés célja, hogy a burgonya mélyen lazított, jó szerkezetû, gyorsan felmelegedô, légjárható, a téli csapadékot megôrzô, gyommentes talajba kerüljön. A burgonyát tömôdött, kellôen fel nem lazított talajba nem szabad ültetni, mert a kedvezôtlen talajállapot hatással van a termés mennyiségére és minôségére is, pl. rontja a gumók formáját és a héj finomságát. A talajelôkészítés minôsége egyébként alapvetôen befolyásolja az ültetô és a betakarítógépek munkáját.
Ôszi talajmunkák
A korán lekerülô elôvetemények után az elsô munka a tarlóhántás /részletesebben a cukorrépánál/. Ha istállótrágyázunk, a hántott talajra szórjuk ki a szervestrágyát, amelyet középmély szántással célszerû a talajba forgatni. Az alapmûtrágyákat is az ôszi mélyszántás elôtt kell kiszórni. Az ôszi mélyszántás mélysége a burgonyánál is a talajok minôsége és kultúrállapota szerint állapítható meg. Általában 28-32 cm mélységû szántásra van szükség és az ôszi mélyszántás mellett esetenként altalaj lazítás is végezhetô. Amennyiben zöldtrágyázunk, a zöldtrágya vetômagot mindenkor a tarlóhántás után vessük és a gyors kelés érdekében a vetés után feltétlenül hengerezzünk. A zöldtrágyák leszántása egyben az ôszi mélyszántás is, ezért megfelelô szántásmélységre és jó minôségû aláfordításra van szükség. Ez rendszerint csak úgy érhetô el, ha a zöldtömeget leszántás elôtt felaprítjuk. Az ôszi mélyszántást - kapcsolt eszközökkel, vagy külön mûveletekkel - még az ôsz folyamán le kell zárni, ill. durván el kell munkálni. Ez alól csak a lejtôs területek lehetnek kivételek.
Tavaszi talajmunkák
A tavaszi talajmunkáknál nagyon fontos a talajok minél kisebb mértékû mozgatása, a talajok nedvességtartalmának megôrzése. Kerülni kell minden olyan talajmûvelô eszköz használatát, amely a talajt forgatja és kiszárítja, ezért tárcsát még gyomos talajok esetében se használjunk. A burgonya részére kellô mélységû - kb. 15 cm - jó minôségû vetôágyra van szükség. A vetôágy készítésének legmegfelelôbb eszköze az ásó, borona és a rugós kapatestekkel felszerelt kombinátor. A két eszköz külön-külön, de együtt, kombináltan is alkalmazható. 

Vetôgumó
Vetôgumó-minôség
Az eredményes burgonyatermesztés fontos feltétele a jó minôségû, egészséges, nagy biológiai értékû, jól elôkészített vetôgumók ültetése. A vetôgumó minôségére vonatkozóan szabványelôírások vannak. A vetôgumó minôsége akkor megfelelô, ha virusfertôzöttsége nagyon csekély, hajtóképessége pedig nagyon jó. 
Vetôgumó felújítás
A gazdaságos burgonyatermesztés érdekében szükség van a vetôgumó évenkénti felújítására. /A vetôgumó termesztésre alkalmas területeken célszerû az is, hogy a vetôgumó - idônkénti - cseréje mellett az üzemek külön saját vetôburgonya-termesztéssel is foglalkozzanak./ 
A vetôgumó nagysága
A vetôgumó méret vagy nagyság is fontos értékmérô tulajdonsága a vetôburgonyának. Ültetésre általában a közepes nagyságú - 3-6 cm keresztátméretû, 50-80 g-os - gumókat tartják legalkalmasabbnak, amelyeken legalább 4-6 rügy található. A nagy, méreten felüli gumókat azért nem tartják jónak, mert nagyon sok a felhasznált vetôgumó mennyisége. A kicsi, úgynevezett méreten aluli /30-40 g-os/ gumókat pedig azért tartják alkalmatlannak, mert csenevész, gyengén termô burgonyabokrok fejlôdnek belôle. Ezek a vélemények azonban csak a gyenge minôségû gumók esetében elfogadhatók, mert ha ellenôrzött, szelektált, leromlás-mentes tô alól származik a gumó, vagyis egészséges, akkor a méreten aluli - 30-40 g-os - vetôgumókkal kapcsolatos értékelés is módosul. Eszerint ültetésre is alkalmasak lehetnek a méreten aluli gumók, ha ültetéskor a tenyészterület nagyságát a gumók méretéhez igazodva állapítjuk meg és sûrûbbre ültetünk. A vetôgumó nagysággal kapcsolatos módosított értékelés az, hogy egészséges vetôgumók esetén a szabvány méretû gumókon kívül a méreten aluli és a méreten felüli gumók is ültethetôk, de a tenyészterület nagyságát mindig a vetôgumók méretéhez, vagyis a gumókból fejlôdô hajtások számához kell igazítani. Mivel a kisebb gumókból kevesebb, a nagyobb gumókból több hajtású burgonyabokor fejlôdik, ezért, ha a tenyészterület nagysága a gumó méretének megfelel, akkor a területegységre jutó hajtások száma megközelítôleg azonos lesz. A vetôgumó elôkészítése. A gépi ültetésnél nagyon fontos a vetôgumó osztályozása. Arra kell törekedni, hogy a vetôgumók nagysága minél egyenletesebb legyen. A vetôgumó-méret alsó és felsô határa között, a gumónagyságnak megfelelôen 3, a szabványszerinti gumóméretnél pedig 2 frakció válogatására van szükség. /Az osztályozás megfelelô gépekkel végezhetô./ A válogatásnál - ha erre szükség van - a gumókat le kell "csírázni", vagyis a hajtásokat le kell törni. A burgonya gumó rendszerint a helytelen tárolás miatt kezd hajtani, de kihajt a gumó akkor is, ha késôn kerül ültetésre a burgonya. Kisparaszti, családi gazdaságokban gyakran sor kerül a vetôgumó szeletelésére is, ha túl nagy a méretük. Ha erre kényszerülünk, legyünk biztosak benne, hogy a gumók nem fertôzôdtek, mert a vágó eszköz a vírust az összes gumóra átviszi, ezért csak akkor éljünk ezzel a megoldással, ha nincs más kiút. A gumókat mindig hosszában kell vágni és a kést minden gumó után fertôtleníteni kell. 
Hajtatás
A vetôgumó elôkészítésnek nagyon fontos mozzanata a hajtatás, amelyet a korai burgonya és a vetôburgonya termesztésekor alkalmazunk. A hajtatás helyett javasolható a gumóhajtás megindítása /a pattintás/, vagyis "pattanócsírás burgonyák" ültetése. A pattanó hajtások általában könnyen kialakulnak - tárolóhelyiségben vagy másutt - csak megfelelô hômérsékletre és idôre van szükség. A pattanóhajtásos gumók egyébként, ha a hajtások a 0,5 cm-es nagyságot nem haladják meg, automata ültetôgépekkel is ültethetôk.

Ültetés és az ültetési módok
Az ültetés idejét a termesztési cél és a talaj hômérséklete határozza meg. Az ültetés akkor kezdhetô meg, ha a talaj 10-12 cm-es mélységben tartósan eléri a 7-8 0C hômérsékletet. Ez országrészenként eltérô idôben következik be. Általában az a helyes, ha március vége és április közepe között elültetjük a burgonyát. Az ültetés sorrendje szerint leghamarabb a hajtott primôr és a vetôburgonyát kell elültetni. De az étkezési burgonyák ültetésével sem szabad megkésni a nyári aszály és a beérés miatt.
Tenyészterület, sor- és növénytávolság
A burgonya termés mennyiségére és minôségére is nagy hatása van az optimális tenyészterület nagyságnak. A tenyészterület nagyságát - a területegységre jutó tôszámot és hajtásszámot - a termesztési cél, a fajták tenyészterület igénye, az éghajlat, a talajok tápanyagellátottsága és a vetôgumó nagysága határozza meg, de befolyással van rá az öntözés is.  A burgonyát nagyobbrészt 70-75 cm-es sortávolságra ültetjük. A háztáji gazdaságokban, rendszerint a mûvelési módoktól függôen, 60-70 cm-es a sortávolság. Nagyüzemi termesztéskor az alkalmazott ültetôgépek sortávolságának megfelelôen 75 cm-es sortávolságra ültetünk. Mivel a sortávolságot meghatározza a mûvelési mód, ezért az állománysûrûség - tôszám/ha - csak a tôtávolsággal szabályozható.

A vetôgumó mennyisége
A termesztési célnak megfelelô optimális tôszám kialakítása nagyon fontos, mert a gazdaságos nettó termés biztosításában - egyéb tényezôk mellett - az állománysûrûségnek van a legnagyobb jelentôsége. Az étkezési burgonya termesztésekor - a gumónagyságtól és egyéb tényezôktôl függôen - 40-50 ezer gumó/ha ültetése javasolható, ahol a tenyészterület nagysága - fajtától függôen - 0,20-0,25 m2 körül alakul. /Ez átlagos hajtásszám alapján kb. 180-220 ezer hajtásnak felel meg 1 ha-on./ Vetôburgonya termesztésekor - a közepes nagyságú gumók növelése céljából - a vetôgumó méretének megfelelôen 40-60 ezer gumó ültetésére van szükség 1 ha-on.
Ültetési mód
A burgonya ültethetô kézzel és géppel. Kézzel, kapa után jelenleg csak a családi gazdaságokban ültetik a burgonyát. Korábban a kapa utáni kézi ültetés mellett elterjedt az eke és a lyuggató utáni ültetés, valamint a barázdás ültetés is, ahol az elôre elkészített barázdába kézzel ültették el a burgonyát. Az ültetés üzemi módszere a gépi ültetés, amelynek kétféle módja - ill. ültetôgépe - van a gyakorlatban: az automata és a félautomata megoldás. Az áruburgonya különféle automata ültetôgépekkel, a hajtatott vetôgumó csak félautomata ültetôgéppel ültethetô.
Ültetési mélység
Nagyon fontos az ültetési mélység megválasztása, mert az optimális mélység hatással van a gumók számának alakulására is. Az ültetés mélységét különbözô tényezôk befolyásolják: a talajok kötöttsége, az ültetési és betakarításmód, valamint az ültetési idô. Kézi ültetésnél: homokos talajon 10-12 cm, kötöttebb talajokon 6-8 cm a megfelelô ültetési mélység. Kora tavasszal sekélyebben ültethetünk, mint pl. nyári ültetéskor. A nagyüzemi gépi ültetéskor a gépi betakaríthatóság érdekében sekélyen kell ültetni, de azonnal fel kell töltögetni a burgonyát. Lazább talajokon a talaj felszínétôl 3-4 cm mélyre, a kötöttebb talajokon 1-2 cm-es mélység is elegendô. A gépi ültetésnél a takarótárcsák forgatásával egyidejûleg kialakul az elsôdleges bakhát, amely 8-12 cm mélyen takarja be a vetôgumót. Ültetés után minél elôbb - lehetôleg a talaj kiszáradását megelôzôen - kerüljön sor a másodlagos bakhát kialakítására, vagyis véglegesen fel kell töltögetni a burgonyát.

Növényápolás, vegyszeres gyomirtás és öntözés
A nagyüzemi burgonyatermesztéskor az ültetés utáni másodlagos bakhát kialakítással, a töltögetéssel, majd a vegyszeres gyomirtószerek kipermetezésével lényegében befejezôdik a burgonya ápolása is.
Mechanikai ápolás
Mechanikai ápolásra rendszerint csak a családi gazdaságokban van szükség, és ez gyomirtásból, talajporhanyításból és töltögetésbôl áll. A mechanikai gyomirtás munkái: a kelés utáni fogasolás, a sorközi mûvelés és a tövek körüli kézi kapálás. Ha jól és idôben végezzük ezeket a munkákat, általában csak egyszer van rájuk szükség.  A burgonyának nagyon fontos ápolómunkája a töltögetés, mert elôsegiti a gumókötést és megakadályozza a burgonya szárának a szétterülését. A gyomok irtása miatt az a helyes, ha többször - kétszer, háromszor - és fokozatosan töltögetjük föl a burgonyát. A töltögetést akkor célszerû elkezdeni, amikor a növény a 10-15 cm-es magasságot elérte. A töltögetést egyébként a bimbózásig be kell fejezni, mert megindul a gumóképzés és a növényeknek zavartalan fejlôdésre van szükségük. Gépi mûvelés esetén azonban kisüzemi keretek között is a nagyüzemi gyakorlatot kell szem elôtt tartani, azaz a töltögetést be kell fejezni addig, amig a gépek a növényzet károsítása nélkül járathatók a sorok között.
Vegyszeres gyomirtás
A nagyüzemi burgonyatermesztés technológiájában igen nagy jelentôsége van a vegyszeres gyomirtásnak. A vegyszeres gyomirtás irányelvei: a gyomirtószerek és kombinációk megválasztása, stb. nagyon hasonlítanak a cukorrépánál és a kukoricánál leírt irányelvekre.
Öntözés
A burgonya öntözése nagyon gazdaságos, a korszerû nagyüzemi burgonyatermesztés alapvetô feltételei között is nagy jelentôsége van. A öntözés olyan agrotechnikai módszer, amellyel hazánkban mérsékelni tudjuk a kedvezôtlen éghajlati adottságokat és az optimálishoz közelálló ökológiai feltételeket teremthetünk a burgonya számára. A burgonya vízigénye a tenyészidô alatt változó, amely függ a növény fejlôdési fázisától, az idôjárástól és a talajok víztartalmától. Legnagyobb vízigény a virágzás és a gumóképzés idején van, de a gumók növekedésének is fontos feltétele a megfelelô talajnedvesség. Különösen nagy a vízigénye a nagy termôképességû fajtáknak, és öntözni csak ezeket a fajtákat érdemes. A csapadékhiány pólására, és nagy termések eléréséhez kb. 150-200 mm öntözôvízre van szükség. A burgonya általában a többszöri /4-5/, kisebb vízmennyiségekkel /30-40 mm/ végzett öntözést hálálja meg a legjobban és ez csak esôszerû öntözéssel valósítható meg. Ezért a burgonya részére ez a legmegfelelôbb öntözési mód. A burgonya nem szereti a túlöntözést. Az öntözést a betakarítás elôtt 3-4 héttel be kell azt fejezni, mert a késôi öntözés rontja a gumók eltarthatóságát.

Betakarítás és tárolás
A burgonyatermesztés legnagyobb és sok figyelmet igénylô munkája a betakarítás és a tárolás. A betakarításhoz és tároláshoz - a gondos és hozzáértô munkán kívül - korszerû gépekre, gépsorokra és megfelelô tároló helyekre van szükség.
Betakarítás
A burgonya eltarthatósága az érés állapotától és a sérülések mértékétôl is függ, ezért nagyon fontos a betakarítási idô helyes megválasztása és a gumók sérülés- és veszteségmentes felszedése; a gumósérülés mérséklése céljából a betakarítógépek helyes üzemeltetése. A téli tárolásra kerülô burgonyát érett állapotban kell betakarítani. A burgonya akkor tekinthetô érettnek, ha levélzete és szára elszárad és ha a megdörzsölt gumóról a héj nem válik le. Vannak olyan burgonyafajták is, amelyeknek csak a levelei száradnak el, a szár még zöld marad, de a szár könnyen kihúzható a talajból, mert a gumók leválnak a sztólókról. A burgonya betakarítási ideje a fajták tenyészidejétôl és bizonyos mértékig az ültetési idôtôl is függ. A hazánkban termesztett burgonyafajták augusztus eleje és október közepe között, nagyobbrészt szeptemberben érnek be. Lehetôleg száraz idôben szedjük a burgonyát, mert a sáros burgonya nehezen szállítható és a betárolás elôtt elôtárolásra van szükség. A burgonya betakarítása végezhetô kézzel, különbözô burgonyaszedôgépekkel és burgonyakombájnokkal. A kapával végzett kézi szedés nagyon lassú és költséges munka, ezért csak a háztáji és családi gazdaságokban alkalmazzák. A gépi betakarítás elôfeltétele a gyommentes tábla, a sekély ültetés és a burgonya szártalanítása. Szártalanítás nélkül a burgonya gépi betakarítása jó minôségben és veszteségmentesen nem valósítható meg. A gépi betakarításnál egyébként több a sérült gumó, mint a kézi betakarításnál. A szártalanítás végezhetô égetéssel, vegyszeres permetezéssel és szárzúzóval; rendszerint a két utóbbi kombinációjával érhetô el a legjobb eredmény. A vegyszeres lombtalanítás szárzúzás nélkül is eredményes a kis lombozatú fajtáknál, de a nagyobb lombozatú fajták és a kigyomosodott táblák esetében csak szárzúzás után végezhetô. A burgonya gépi betakarításához korábban kisebb teljesítményû, egyszerûbb gépeket is használtunk. Ilyen volt a forgóvillás burgonyakiszedôgép /Kálló-3/, amely után a kiforgatott burgonyát kézzel kellett összeszedni. A nagyüzemi technológiákban burgonya-felszedô, kocsira rakó félkombájnokat és burgonyakombájnokat használunk. A burgonya-felszedô, kocsira rakó betakarítógép, a félkombájn csak a jól rostálható, lazább talajokon végez megfelelô munkát; a kötöttebb talajokon rögösen és földesen takarítja be a burgonyát. A burgonyakombájnok már megfelelô munkát végeznek kötöttebb talajokon is, ezért a burgonyakombájnok elsôsorban a kötöttebb talajokra valók.
Tárolás
A tárolás célja: a tárolás ideje /4-7 hónap/ alatt a burgonya minôségének megóvása és a mennyiségi veszteségek (csírázás, rothadás, stb.) csökkentése. A jó tárolás elôfeltétele, hogy egészséges, sérülésmentes gumók kerüljenek tárolásra. A sérült burgonya még parásodás után is nehezen tárolható, tárolhatósági ideje romlásmentesen felére, harmadára csökken az egészségeshez képest. További problémákat okoz a tárolási idô végén a csírázás megindulása, amely jelentôsen csökkenti a betárolt burgonya értékét, felhasználhatóságát. A kémiai csírázásgátószerek használata magas áruk miatt hazánkban nem elterjedt gyakorlat, a nyugat-európai szabványok pedig használatukat kizárólag a chips gyártásra használt burgonya esetében engedélyezik. Biológiai, környezetbarát csírázásgátlókkal folynak kísérletek az USA-ban, Nyugat-Európában, de hazánkban is. A burgonya tárolásra való elôkészítése. A tárolásnak két szakasza lehetséges: a válogatatlan termés elôtárolása és a válogatott és elôosztályozott termés betárolása. A betárolás is kétféle lehet: amikor csak a méreten aluli apró gumókat válogatjuk ki, és amikor méretnagyságra osztályozott burgonyát tárolunk be. A válogatásra a veszteségmentes tárolás, osztályozásra pedig a gumók méret szerinti felhasználása miatt van szükség. Az elôosztályozást és az osztályozást a termesztési célnak /áruburgonya és vetôgumó/ és a felhasználásnak /étkezési és élelmiszeripari, stb./ megfelelôen kell elvégezni. A családi gazdaságokban általában elôtárolásra kerül a burgonya, de a téli tárolás elôtt mégegyszer átválogatják a gumókat. A nagyüzemi tároláskor nincs mindig elôtárolás; ha érett, jól beparásodott száraz és kevés földdel szennyezett a burgonya, elôtárolás nélkül is betárolható. Ilyenkor a betárolás elôtt válogatni és elôosztályozni kell a burgonyát. /A manipulációs munkák korszerû gépekkel és gépsorokkal végezhetôk./ Ha a nagyüzemi tároláskor elôtárolásra kerül a burgonya, csak a földet és a szármaradványokat kell leválasztani, a válogatás és az osztályozás a betárolás elôtt történik. Az elôtárolásra a szellôztetéses tárolók is alkalmasak, ahol a tárolás elsô két szakasza - szárítás, parásítás - megfelel az elôtárolásnak. Elôtárolásra fôleg a vetôburgonya betárolása elôtt van szükség. De a betakarítási és tárolási munkák torlódása miatt, a nedves, földes és vékonyhéjú, sérülékeny gumók miatt is szükség lehet az elôtárolásra.
Tárolási módok
Az alkalmazott tárolási módok két csoportra oszthatók: a hagyományos - kisüzemekben alkalmazott - és a nagyüzemi tárolásra alkalmas tárolási módokra. A hagyományos tárolás szerint: pincékben, vermekben és prizmákban tárolják a burgonyát. A prizmás tárolás volt a legelterjedtebb. A nagyüzemi tárolásra alkalmas módszerek: a tárházi tárolás, a szellôztetett halmos és a szellôztetett nagyprizmás tárolás.
Tárházi tárolás
Ez a legkorszerûbb, jól gépesíthetô tárolási mód, amely speciális, burgonya tárolás céljára épített tárolóházakben történik. A fontosabb tárolóház típusok a következôk: nagyhalmos tárolók, boksz rendszerû tárolók, konténeres tárolók és vegyes típusú tárolók. A tárolóházak közül legkorszerûbbek a konténeres és a vegyes típusú tárolók; ez utóbbiak a többi tároló típus elônyeit egyesítik magukban.
Szellôztetett halmos tárolók
A szellôztetett nagyprizmák mellett a halmos tárolók is a kiegészítô vagy szükségtárolókhoz tartoznak. A nagyüzemi tárolási módok között nálunk is legelterjedtebb a szellôztetéses halmos tárolás. Ez a tárolási mód külön erre a célra épített épületekben - tárolóházakban - vagy meglévô épületekbôl /istállókból, stb./ és egyszerûbb megoldásokból kialakított szükségtárolókban is megvalósítható. A tárolókat úgy kell kialakítani, hogy a tárolással kapcsolatos követelmények mellett a be- és kitárolás gépesíthetô legyen. A sikeres tárolás feltételei: a megfelelô tárolótér, ahol kb. 500 tonna burgonya helyezhetô el; a burgonya halom ne legyen magasabb 4 m-nél; a szellôztetô légcsatornák megfelelôen méretezettek és földbe süllyesztettek legyenek; betárolás elôtt a burgonya elôosztályozott legyen; a tárolás ideje alatt a halom és a szellôztetô levegô hômérséklete állandóan ellenôrizve legyen. A tárolás lényegében három idôszakra osztható. Elsô a szárítás idôszaka, néhány nap, esetleg 1 hét. Második a beparásodás, a sérülések begyógyulásának idôszaka; ehhez kb. 10-14 nap, magas páratartalom, oxigén és 12-18 0C hômérséklet szükséges. Harmadik a fokozatos lehûtés /kb. 20-40 napig tart/ és a végleges tárolás idôszaka, amikor a burgonya hômérsékletét szükséges ventillációval alacsony /3-5 0C/ hômérsékleten tartjuk. /A tárolási hômérséklet a burgonya hasznosítási céljától is függ, pl. étkezési burgonyánál 4-6 0C, vetôburgonyánál 2-4 0C./
Szellôztetett nagyprizmás tárolás
E tárolási mód lényege: szabadban kialakított, olyan nagyméretû /kb. 5 m széles, 2 m magas és 20-25 m hosszú/ prizma, amely alatt hosszanti szellôztetô berendezést építettek ki. A prizmát több rétegben szalmával, szalmabálával és fóliával takarják. A tárolás idôszakai, a szellôztetéssel és a tárolási hômérséklettel kapcsolatos irányelvek mindenben azonosak a szellôztetett halmos tárolásnál leírtakkal.